4. nap (Kedd)

Nagyon korán keltünk, hogy odaérjünk az Eiffel-toronyhoz fél 9-re, nyitásra, hiszen akkor nincsenek olyan sokan. A dugónak köszönhetően 9-re értünk oda, állítólag ekkor sem voltak olyan sokan, mégis 2 órát álltunk sorban. A képen nem is annyira látszódik az emberek mennyisége, de ez a szám árulkodik a tömeg méretéről.

Shot at 2012-07-09

Az Eiffel-torony élőben még nagyobb, mint hittem.

Shot at 2012-07-09

Tehát, mint említettem 2 óra alatt sikerült eljutnunk a lifthez, ami felvitt minket a 2. szintre, de mi a tetejére szerettünk volna menni, így további fél/háromnegyed óra ment el az életünkből a hosszú sor miatt. De a látvány megérte, és még rosszul sem lettem (nagyon durván tériszonyos vagyok).

Shot at 2012-07-09

Arról nem is beszélve, hogy egészen más látvány is a szemünk elé tárult két extrahelyes pasi személyében. Huhúúúú, félistenek voltak. :D

A 2. szintről lépcsőn jöttünk le, és dugó volt… Hallottatok már ilyenről, hogy dugó legyen egy lépcsőn? xD És nem is kicsi… :O:D

A hosszú szenvedés után végre ismét a talajon állhattunk, de nem sokáig, hiszen következett a szajnai hajókázás, ami röpke egy-másfél órát vett igénybe. (Plusz a sorban állás, természetesen…) Gyönyörű épületeket láttunk, a legtöbbet le is fotóztuk, integettünk a népnek, ők puszit küldtek, és kifejezték a hódolatukat irántunk. :D

Amint partra szálltunk, szinte futottunk Napóleon sírjához, bár nem értettük ezt a nagy rohanást, hiszen ott kaptunk kb. fél óra szabadidőt, amiből 5 perc is sok lett volna. Úgyhogy a legjobb, amit tehettünk, hogy stíröltük a pasikat. Hát na. :D Infantilisek vagyunk néha. De mondtam már, hogy mennyire helyesek a francia pasik..? *-* :DD

Shot at 2012-07-09

Majd buszra szálltunk, elhagytuk Párizst, és Versailles-ban kötöttünk ki. A gyengébbek kedvéért leírom, hogy a versailles-i kastélyt néztük meg. És nekem nem jött be. Nagyon nem. Aranyozott, túldíszített, túlcsicsázott az egész… Nem az én világom. Belülről két fokkal szebb, de volt valami, amit nem bírtam felfogni. A szép, régi bútorok mellett modern művészeti alkotásokat is láthattunk. Ember méretű, anyagból készült rákokat, műanyag késből, illetve villából készült szíveket, és fémedényből készült magassarkúkat. Érdekes, vicces, kinek mi, de semmiképp sem illett a kastélyba. Gáz. Shit.

Fél 7-től volt lehetőségünk ingyenesen megtekinteni a kertet, így vártunk 20 percet, majd belevetettük magunkat a tömör gyönyörbe. A kert egyik végéből a másik végébe eljutni állítólag 2,5 órát vesz igénybe, ami azért elég húzós… Na és persze 600 kertész dolgozik, ami nem is meglepő., ha látjuk, mennyire rendezett az egész kert. Mi csak az elejéig jutottunk el, mert fotósorozatot készítettünk egymásról, illetve kevés volt a szabadidőnk is.

Shot at 2012-07-09

Majd buszra pattantunk, és fél 9 körül megérkeztünk a szállásunkra. Lepakoltunk és megtámadtuk a szállás melletti éttermet. Pechünkre senki sem tudott angolul a személyzet közül, bár az egyik pincércsaj az ellenkezőjét állította, mégis grillcsirke és sült krumpli helyett grillcsirkét és héjában sült burgonyát kaptunk. Persze ez is nagyon finom volt, csak hét nem ezt kértük, na.. :D

5. nap (Szerda)

Ez volt az egyetlen nap, amikor nem a buszunkkal, hanem vonattal és metróval közlekedtünk. Az előbbi ráadásul emeletes, tök izgi, hujuj. :D Bevonatoztunk a szigetre, ahol megtalálható többek között a Notre Dame is, elsőként ide vezetett utunk. A képek az épületről önmagukért beszélnek, nekem nem is kell áradoznom… :D

Shot at 2012-07-09
Shot at 2012-07-09

Majd elgyalogoltunk a néhány utcával arrébb található Szent kápolnába, aminek történetéből nem sokat fogtam fel, éppen a passzív óráimat éltem… :D A lényeg, hogy nem jött be.

Ezután a Moulin Rouge-hoz metróztunk, az éjszakai élet központjához. Itt az idegenvezető előadta mondandóját, hogy továbbsétáltunk az utcán, ahol minden második épületben egy szexshop, illetve sztriptízbár volt. Óje.

A következő állomás egy fehér bazilika, név szerint a Sacré-Cœur székesegyház volt, a város tetején, vagy ezer lépcső vezetett fel oda, gondolhatjátok, milyen sebességgel vonszoltuk fel magunkat… :D Ráadásul teljesen feleslegesen, hiszen a rövidnadrág, a szoknya, illetve a top viselete miatt nem mehettünk be. Ennek örömére továbbmentünk a festők terére, de már azelőtt megkaptuk a szabadidőnket, így megrohamoztuk a Montmartre-t, ami egy nagy piac, aránylag olcsó ajándékokkal és sok-sok kajáldával. Egy jó tanács: ne egyetek omlettes baguettet. Itt kiéltük shoppingolási vágyunkat, ráadásul még egy helyes eladó srácot is találtunk, höhö. :D

Következett a hatalmas Diadalív:

Shot at 2012-07-09

Majd ismét kaptunk szabadidőt, és bejártuk a Champs-Élysées-t is. Természetesen ha már ott voltunk, ellátogattunk a Louis Vuittonba és kis híján szívrohamot kaptunk a táskák árától.

Shot at 2012-07-09

Ezután beültünk a mekibe egy kis fagyira, majd egy szupermarketben vásároltunk a hazaútra, hiszen este negyed 8-kor indultunk.

6. nap (Csütörtök)

Szandra szülinapja, így amikor hajnali 3-kor megálltunk a benzinkútnál, elénekeltük neki a Boldog szülinapot c. dalt. :DD

További érdekesség nem történt ezen a napon, leszámítva, hogy hazaértünk délután 3-kor, 19 óra utazás után. Ez egyszerre pozitív és negatív, hiszen még maradtam volna Párizsban, de azért egyben fárasztó is volt ez a néhány nap, a hazaútról már nem is beszélve.

Összegzés

IMÁDTAM. IMÁDOM. És imádni is fogom, amíg élek. :D Remélem, egyszer még eljutok, és gyönyörködhetek a helyesebbnél helyesebb francia pasikban szebbnél szebb épületekben. :DD Ráadásul tökéletes idő volt városnézésre, 25 fok körül, és csak egyetlenegyszer esett az eső, csupán 3 percre.

Húúú, én már most vissza akarok menni!:(

U.i.: Bocsi, valamiért a szerdai nap felétől kezdve vastag betűtípust használ, de nem tudom vékonyítani. :/